BEVEZETŐ

Ha az ember Békéscsaba környékén kirándul, akkor érdemes ellátogatnia a gyönyörű, felújított szabadkígyósi Wenckheim-kastélyhoz. Ezután viszont az onnét 12 kilométerre található Póstelekre is érdemes átutazni, hogy a másik végletet is "megcsodálhassa" az ember. A Pósteleki Szabadidőpark teli van élettel, a hatalmas parkerdő mélyén azonban a lassú enyészet szorgoskodik, egy 1909-ben épült kastély az áldozata, amely alig 35 évig volt lakhelye a grófi családnak. Egy kis történelem, majd a magyar valóság képsorai következnek egy ismert és gyakran látogatott kastély romjairól...

A kastély talán az 1910-es években (kép forrása)

A KASTÉLY TÖRTÉNETÉRŐL RÖVIDEN

 Még 1895-ben kapta meg Wenckheim Krisztina és újdonsült férje, Széchenyi Antal az erdőben gazdag kb. 3000 hold nagyságú pósteleki birtokot házassági adományként, majd 1905-ben a grófi pár megbízást adott egy máig nem tisztázott építésznek, hogy a birtokra tervezzen egy kastélyt. Az építkezés 1906-ban kezdődött el, Diósy József építész, valamint Schneider Lőrinc ácsmester, gyulai társvállalkozók irányításával, majd 3 év múlva el is készült a 72 szobás, neobarokk stílusú kastély. 

A grófi család: gróf Széchenyi Antal (1867-1924), Széchenyi Antalné (Wenckheim Krisztina Mária Matild)(1874-1970) a gyermekek balról jobbra: Széchenyi Antoinette (1896-1971), Széchenyi Károly (1906-1971), Széchenyi Ilona (1898-1984), Széchenyi Ferenc (1901-1963) (kép forrása)

 A házaspárnak 2 lánya, Antoinette és Ilona, valamint 2 fia, Károly és Ferenc született. A családi idill csak a 20-as évek közepéig tarthatott, mivel 1924-ben a család feje, a szívbeteg Gróf Széchenyi Antal 57 évesen, az ausztriai bad-manheimi gyógykezelésekor váratlanul elhunyt (sírja ma is ott található 800 méterre a kastélytól, az erdő mélyén). Az 1930-as évek elejétől már csak az özvegy grófné és a legkisebb fiú, Gróf Széchenyi Károly élt a kastélyban. 1944-ben azonban ők is emigráltak az Egyesült Államokba, a kastély ezután lényegében nyitva állt a tolvajok és vandálok előtt. (1)

Gyászjelentés - Békés hetilap, 56. évfolyam, 85. szám (Gyula, 1924.október 22) (dokumentum forrása)

Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január 25 (10.szám) (Dokumentum forrása)

Egy újságcikk és kép a házi kápolnáról (Forrás: Békés, 1911 - 43. évfolyam, 46. szám)

A kastély homlokzata; a képen látható, hogy a középrizalitot lezáró mellvédes attika közepén volt egykoron a Széchenyi és a Wenckheim család kettős kőcímere - a háború után verték le (kép forrása)

 1944 után elkezdődött a kastély kifosztása a környékbeli lakosok jóvoltából. Először az értéktárgyak, bútorok tűntek el, majd következtek az ajtók, ablakok, kandallók, parketták és minden, ami mozdítható volt. 1947-ben leírás is készült a kastély állapotáról (ide kattintva bővebben olvasható). A tapétákat szinte mindenhol leszaggatták, sok helyen felgyújtották, ahogy az ablak és ajtótokokat is. A kandallókat összetörték, a vezetékeket kitépték, a csőhálózatokat kibontották, sőt két helyiségnél a csapos gerendafödémet is megbontották. A tetőszerkezetet szétszedték, teljesen elhordták (2)

A szalon (kép forrása)

1947-ben tervben volt, hogy a gyulai Gyógypedagógiai Leánynevelő intézet külső telephelyként szolgált volna a kastély a továbbiakban, de ez a terv sohasem valósult meg. Az ötvenes években az ÁFÉSZ (teljes nevén: Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) lekvárt és zsírt tárolt az alagsorban. A 60-as években a kastély körüli parkot a honvédség tisztjei pihenőparkként használták. Ekkoriban száradt ki a kút és ezáltal a tó is. Az 1970-ben a megyei tanács felügyelte, birtokolta, valamint a gyulai járási KISZ bizottság is jelezte szándékát, hogy ha a még álló falakat lerombolnák, akkor a megmaradt pincerendszerben klubot alakítanának - ebből szerencsére nem lett semmi. Ezután 1983-ban egy polgárvédelmi gyakorlat során munkásőrök a kastély romjait majdnem a földdel tették egyenlővé, de végül csak a veszélyes részleteit, falait távolították el a már így is leharcolt épületnek. Egyébként a pincerendszerben KISZ klubot meg olcsó turistaszállást is elképzeltek a 80-as években, de ezek egyike sem valósult meg. A rendszerváltás után önkormányzati tulajdon lett. Az 1990-es években kétszer is körbekerítették a romos kastélyt, de mind a két alkalommal ellopták a kerítést, sőt a téglák lopása is folyamatos volt... (3)

 Légifelvétel 1961-ből/ Jelölés: 1. csónakázó-tó 2. kastély romjai 3. geometrikus díszkert, közepén a díszkúttal (kép forrása: fentrol.hu)

A KASTÉLYRÓL

 A főépület U alakban épült, a középső rész egy emeletes, az oldalszárnyak földszintesek. Az egész épület alatt magasított alagsor húzódik, összesen 30 helyiséggel, itt volt egykor a konyha, a mosókonyha, éléskamrák, személyzeti szobák, illemhely, folyosók, fa és szénraktárak. A földszinten egy nagy előcsarnok, hall és 28 további helyiség, 3 fürdőszoba és illemhely, közlekedő folyosók kaptak helyet. Az emeleten 12 lakóhelyiség volt, illemhely és fürdőszoba, folyosó és egy felső világítású hall. A reprezentációs helyiségek fűtését márványkandallókkal és az alagsorban helyet kapó kaloriferek által termelt légfűtéssel oldották meg. A többi helyiséget, az alagsori valamint a földszinti és emeleti lakóhelyiségeket cserépkályhákkal fűtötték. A lakóhelyiségek falait Párizsból és Bécsből hozatott színes plüss tapéta borította, az adott helyiség tapétájának a színéhez volt igazítva a cserépkályhák színe. A kastély áramellátását az épület közelében található gépház és szivattyúház gépiberendezésével előállított áram szolgáltatta. A főépületet mandzárdtető fedte, padlásterében egy nagyobb tartály volt, amely a kastély vízellátását biztosította.

A pipázó (kép forrása)

A főbejáraton belépve az előcsarnokban találta magát az ember, itt kétoldalt egy-egy íves lépcsőkar vezetett fel a megemelt járószintre. A falakon trófeák és agancsok voltak. Az előcsarnoktól balra volt a főlépcsőház, szemben pedig a három boltíves nyílás a nagyszalonba vezetett, ahol faragott vörösmárvány kandalló állt, a falakat pedig rózsaszín tapéta borította. A földszinten kapott még helyet a faburkolattal kialakított tágas ebédlő, a grófi pár szobái, közös hálószobájuk, a grófnő kisszalonja, a pipázó, dolgozószoba és rádiós szoba. A déli szárnyban a gyerekek hálószobái voltak, az emeleten pedig többnyire vendégszobák.(4)

A kastély hatalmas tetőszerkezete is feladatot kapott: a segítségével összegyűjtött esővizet öntözésre használták fel (Kép forrása)

A kastély, előtte a szökőkút (nagyjából az 1930-as években)- a homlokzatot japán vadszőlővel futatták be (kép forrása)

A PARK

A kastély elkészülte után a 12 hektáros parkot is folyamatosan alakították. Az eredeti erdő faállományát megritkították, valamint növényeket hoztak a környékbeli Wenckheim birtokokról és más kertészetekből. Az 1930-as évek elején Krisztina grófnő kérésére egy nagy rózsakerttel lett gazdagabb a kastély, állítólag több mint 40.000 tő rózsát ültettek el benne. A kastély előtt egy másfél hektáros barokk, geometrikus díszkert terült el, közepén kőmedencével (a szökőkút kőmedencéje ma is ott van, a fák körbenőtték - én sajnos nem vettem észre). A kastély mögött egy mesterséges tavat alakítottak ki (ma is látható, bár csónakázni már nem lehet rajta), valamint egy úszómedencét is építettek. Ezeket ártézi kút látta el vízzel.

A csónakázó-tó, mögötte a kastély (kép forrása)

A jelenlegi Mókus csárda épülete akkoriban a főszámadó lakása volt, az épület mögött volt az istálló és a cselédségi lakások is, az erdész lakhelye. A kihelyezett információs tábla szerint az uradalomban lóvontatású gazdasági kisvasút is üzemelt (lóré)*, de többek közt volt iskola, kis templom, orvosi lakás és gőzmalom is. 

*lóré - Keskeny vágányon közlekedő, rendsz. lóvontatású vasúti kocsi, ill. ilyen kocsikból álló szerelvény

 A kisvasút a szomszédos Gerlától haladt a kastély északi szélén át egészen Gyuláig, összekötötte a majorokat

A geometrikus díszkert egykor (kép forrása)

JELEN IDŐK

A kastély és parkja túlélte a háborút, egyetlen bomba sem találta el, csak a háború utáni felelőtlenségnek és a sok szorgos tolvajnak köszönhette vesztét. 2020-ban a kastély körüli parkot rendbe tették, az elvadult növényzetet eltávolították és rácsokkal, kerítéssel lezárták a romokat. A megmaradt romok napjainkban is makacsul várják, hátha valaki megmenti őket. Jelenlegi tulajdonos a békéscsabai önkormányzat.

 2025 áprilisában készült képeim következnek, nagyításért katt a képekre (sajnos a minőség nem az igazi...)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.) 

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

A kép közepén láthatóak a lépcső maradványai (saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

A csónakázó-tó - felső és bal szélső kép/ a medence maradványai - középső kép/ a park egy részlete - jobb alsó felvétel (saját felvétel, 2025. IV.)

(saját felvétel, 2025. IV.)

A homlokzat díszítőelemeinek darabkái (?) (saját felvétel, 2025. IV.)

FORRÁSOK: