BEVEZETŐ

Van egy magtár Békés vármegyében, pontosabban egy Doboz nevezetű nagyközségben, amelyet 1863-ban bizony az egyik legismertebb magyar építész, Ybl Miklós tervezett. A 19. század derekán Ybl úgy gondolhatta, hogy egy mezőgazdasági építmény is lehet szép és ízléses, amelyre rápillantva a parasztember azt mondhatja: "ez igen, itt még a gabonának is kijár egy kis úri pompa". A magtár elkészült, megélte a 19. század második felét, túlélte a 20. század viharait, és még ma is hűségesen áll és dacol az idővel és az időjárással. Látszik, hogy egy nagyszerű elme tervezte, ráadásul gondos kőművesek kezei építették egy olyan korban, amikor ráadásul még volt becsülete a jó téglának is...

A magtár épülete (kép forrása)

BEVEZETÉS

Koppánymonostortól most kicsit feljebb úszunk a Dunán, és bár az 1777-es folyamkilométernél a víz alatt ma roncsokat biztos nem találnánk, de bizony 1944 novemberében a HEGYALJA itt járt szerencsétlenül. A sorsa azonban elméletileg másképpen alakult, mint az előző bejegyzéseimben szereplő társaié...Vagy mégsem?

Valószínűleg 1915-ben készült felvétel, akkoriban BAJA néven (Forrás:Erwin Hauke hajótörténeti gyűjtemény, kép forrása)

BEVEZETÉS

Alacsonyabb vízállás esetén a Duna és Koppánymonostor között található Szent Pál sziget északi partján sétálva rozsdás roncsdarabokra bukkanhatunk. 80 éve dacol az idővel valamint a Dunával itt egy gőzös, amely szintén egy akna áldozata volt. Komáromnál a Dunában nem is egy hajó süllyedt el, de a Passau az egyetlen látható hajóroncs. Róla szól a mai rövid bejegyzésem.

A BL PASSAU (Kép forrása)

BEVEZETŐ

Csicsó (Číčov) községet az Erecsi úton elhagyva délnyugat felé, a Duna irányába haladunk, a töltés után pedig átjutunk az ártéri erdőbe. Ennek a területnek az elnevezése Erecs, vagy régebbi dokumentumokban Erecsi puszta (a töltés előtt volt valaha Erecs község, amely ma már nem létezik, az út mellett jobbra egy emlékmű állít emléket az egykori kis településnek).

Régebbi bejegyzésemben már írtam az innen körülbelül 3 kilométerre, ártéri erdőben rozsdásodó árvízi uszályokról, most viszont az is kiderül, hogy háborús érdekességekre is rábukkanhat az ember - hálás vagyok Bognár Gyulának, aki több információval és képekkel is szolgált jelen bejegyzésemhez! A továbbiakban tehát szó lesz egy titokzatos kis hajóroncsról, valamint egy bombázóról, amely ezen a területen zuhant le a második világháború alatt.

B-24 Liberator (kép forrása: wikipedia)

BEVEZETŐ

Most következő bejegyzésemnek is köze lesz a Dunához, jobban mondva inkább ahhoz a mesterséges csatornához (alvízcsatorna) Bős alatt, melyben elterelve ma a Duna vize folyik.

A bősi vízerőművet 1986-ban kezdték el építeni és 1992-93-ban fejezték be. A Duna elterelése 1992 októberében történt meg: a csehszlovák építők Dunacsúnnál, a Duna 1851,75 folyamkilométerénél, mintegy 40 kilométer hosszan, a régi meder elzárásával a szlovák területen épült üzemvíz csatornába terelték a Duna vizét. A Duna elterelése és a mesterséges meder létrehozása hatalmas vállalkozás volt, nem mellesleg komoly természeti és mezőgazdasági károkat is okozott azoknál a területeknél, ahonnan a Dunát elterelték. 

A Bős-nagymarosi vízlépcső története egy külön fejezet, hosszú jogi, politikai és környezetvédelmi hercehurca. Végül módosítva csak a szlovák fél fejezte be a projektet, mivel a magyar fél egyoldalúan felbontotta a szerződést. A hágai Nemzetközi Bíróság mindkettő félt elmarasztalta, Szlovákiát (korábbi Csehszlovákiát) a Duna jogtalan eltereléséért, Magyarországot pedig a nagymarosi vízlépcső építésének félbeszakításáért. Az ítélet értelmében Szlovákiának tudomásul kellett vennie, hogy nagymarosi vízerőmű nem épül meg, Magyarországnak pedig el kellett fogadnia, hogy a bősi erőmű a továbbiakban is üzemelni fog és hatással lesz a Duna magyarországi szakaszának ökoszisztémájára. (1) 

A bősi vízerőmű madártávlatból (kép forrása)

BEVEZETŐ

    A WOTAN motoros vontató hajó egy újabb áldozata volt a Gardening hadművelet során ledobott aknák egyikének. 1944 tavaszától megközelítőleg 1400 darab vízi aknát dobtak le a Dunába a brit Wellington és Liberator bombázók. Az úgynevezett ráhatású - a hajók által keltett mágneses, majd indukciós hatásra működő, tehát érintkezés nélküli - aknák legnagyobb része magyar folyamszakaszra került. A cél egyértelmű volt: a német hadigépezet vízi útjának bénítása, akadályozása. (1)

    A Vojvoda, a Krems és a Rust hajók után következzen most a Wotan. Állítólag régebben is látszódott alacsony vízállásnál belőle egy kis rész, de jobban a 2018-as aszályos év nyarán kapta fel a média (majd 2022-ben is), ekkor jött a találgatás, hogy miféle hajó roncsa látszódik ki a vízből. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán, és egyre bizonyosabb, hogy a Wotan (vagyis ami maradt belőle) mutatja meg néha magát. Friss bejegyzésemben kicsit kitérek a hajó eredetére, történetére, képeket osztok meg a hajóról valamint összehasonlítom ezeket a képeket a roncsról készült képekkel.

⬆ A WOTAN (Kép forrása)

BEVEZETŐ

1944-et írunk, a Dunát is belerángatták a háborúba. A vén Duna nem tiltakozhatott az ellen, hogy több mint ezer gyilkos vízi akna rejtekhelyévé váljon. Szövetséges repülőgépek az éjszaka leple alatt dobták a Dunába a körülbelül 600-700 kilós aknákat. A GARDENING művelet során körülbelül 1000 km hosszra 1382 darab akna jutott névleg, mivel csak alig 1100 db került a Dunába, a többi mellédobás volt illetve lelőtték az aknarakó repülőgépet. (1) Szomorú tragédiák sora következett ezután. Régebbi bejegyzésemben írtam a Vojvoda Mišić nevű személyszállító gőzhajóról és sorsáról, így most folytatom a történetet és 3 sorstársa után kutatok. 3 olyan hajóval fogok foglalkozni, amelyek a második világháború alatt Medve (szlovákul Medveďov) község mellett szintén aknával találkoztak és süllyedtek el a Dunában. Összegyűjtöttem minden információt, igyekeztem összerakni a kirakós darabkáit.

Jelen bejegyzésemben a Rust és a Krems következik, majd egy másikban külön érkezik a Wotan.

A Krems a Margitsziget mellett (kép forrása)

BEVEZETŐ:

1965-ben a Duna nem várt, kellemetlen meglepetéssel szolgált, hisz 7 pusztító árhullámmal mutatta meg legkegyetlenebb arcát. Magyarországon szerencsére nem történt tragédia, viszont a Csallóköz (akkoriban Csehszlovákia, ma Szlovákia délnyugati része) sajnos nem volt ilyen szerencsés.

Mai bejegyzésemben röviden a csallóközi árvízi helyzetről, valamint az ártéri erdőben, nyárfák alatt rozsdásodó uszályokról lesz szó.

1965 - víz alá került utca (forrás)

BEVEZETŐ

Ha a Duna mesélni tudna, talán egy élet is kevés volna, hogy mindent megtudjunk erről a 2850 kilométer hosszú folyamról. Több millió éve folydogál, alakítja a tájat, összeköti és el is választja az országokat és népeket, valamint ökológiai szempontból hatalmas jelentőséggel bír. Meg persze fontos közlekedési útvonal is, a kereskedelem fontos artériája, amely összeköti a Fekete-tengert Nyugat-Európával. Partjai mentén és vizei alatt rengeteg titkot őriz. Régóta szerettem volna egy hosszabb és alaposabb összesítőt készíteni a Dunában elsüllyedt vízi közlekedési eszközökről és tárgyakról, így hosszabb kutatás és gyűjtögetés után a továbbiakban amatőr módon, de annál lelkesebben teszem közkinccsé a fellelt információkat. Igyekszem térképek, ábrák, korabeli képek, jelenlegi és saját fényképek segítségével színesebbé tenni a bejegyzéseket is. 

Első bejegyzésem szereplője a VOJVODA MIŠIĆ. 

Megj.: elnézést a rossz minőségű fotók miatt, sajnos az eredeti forrás zárolva lett, így onnan már nem tudok linkelni...

A Vojvoda Mišić 1935-ben (forrás)