BEVEZETŐ

Most következő bejegyzésemnek is köze lesz a Dunához, jobban mondva inkább ahhoz a mesterséges csatornához (alvízcsatorna) Bős alatt, melyben elterelve ma a Duna vize folyik.

A bősi vízerőművet 1986-ban kezdték el építeni és 1992-93-ban fejezték be. A Duna elterelése 1992 októberében történt meg: a csehszlovák építők Dunacsúnnál, a Duna 1851,75 folyamkilométerénél, mintegy 40 kilométer hosszan, a régi meder elzárásával a szlovák területen épült üzemvíz csatornába terelték a Duna vizét. A Duna elterelése és a mesterséges meder létrehozása hatalmas vállalkozás volt, nem mellesleg komoly természeti és mezőgazdasági károkat is okozott azoknál a területeknél, ahonnan a Dunát elterelték. 

A Bős-nagymarosi vízlépcső története egy külön fejezet, hosszú jogi, politikai és környezetvédelmi hercehurca. Végül módosítva csak a szlovák fél fejezte be a projektet, mivel a magyar fél egyoldalúan felbontotta a szerződést. A hágai Nemzetközi Bíróság mindkettő félt elmarasztalta, Szlovákiát (korábbi Csehszlovákiát) a Duna jogtalan eltereléséért, Magyarországot pedig a nagymarosi vízlépcső építésének félbeszakításáért. Az ítélet értelmében Szlovákiának tudomásul kellett vennie, hogy nagymarosi vízerőmű nem épül meg, Magyarországnak pedig el kellett fogadnia, hogy a bősi erőmű a továbbiakban is üzemelni fog és hatással lesz a Duna magyarországi szakaszának ökoszisztémájára. (1) 

A bősi vízerőmű madártávlatból (kép forrása)

Volt egyszer egy Nagyvarjas

Ahhoz, hogy a csatornák, az erőmű, a duzzasztómű, tehát a projekt megvalósuljon bizony fel kellett áldozni hatalmas területeket, amelyeken tanyák, majorságok, különböző épületek, erdők, mocsarak, kisebb tavak, szántóföldek és egyebek voltak. Bős környékén, a dunai külterületeken, majorságokban, tanyákon sokan éltek (jelentősek voltak: Falusziget, Tejke és Telke, Nagyerdő, Kis- és Nagyvarjas, Malomföle, Belső-Tejke stb.). A területet akkoriban sűrű erdők (pl. a Nagy-Erdő, Varjasi erdő), mocsarak, rétek borították. 

Ezeket a kis településeket vízi molnárok alapították, később sokan ide költöztek azok közül, akiknek itt volt földjük. Azokban az időkben nem kis kockázattal járt az itt való letelepedés, mivel a Duna ezen a szakaszon gyakran kiöntött, vagy a talajvíz okozott bonyodalmakat (Bős is 5 kilométerre létesült a Dunától). A környéken sok volt anno a vízimalom is. (2)

Az új Duna-csatorna és a vízerőmű megépítéséhez 460 hektárnyi területet vettek el Bős területéből. Lerombolták Nagy Varjas épületeit, Falusziget (Dedinsky ostrov) egy részét, Telke majort teljesen és Malomföle több házát. Nagyvarjastól délnyugatra, körülbelül fél kilométerre volt egy Kisvarjas elnevezésű tanya is, itt a mai napig áll egy régi épület (Kósa-ház)

A legérdekesebb ezek közül, vagyis amivel jelen bejegyzésben foglalkozom Nagyvarjas  (szlovákul Veľké Vranie) - vagy régebbi térképeken előfordul a Nagy Varjas, Nagy Varjás major, Varjas-puszta, Varjas-major elnevezés is. 

Varjas ->Pozsony m. puszta, Bős fil., 5 kath. lak. (Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára (1851, Pest)

A Kis- és Nagy Varjas-Major a III. Katonai Felmérés térképén (1869-1887/ Jobb oldalt a mai állapotok (Arcanum térképek)

A majorság a térképek alapján több épületből állt, Bőstől körülbelül 3 kilométerre, déli irányban volt megtalálható. A majorság legfontosabb épülete az Amadé család kis kastélya volt.

Külön érdekesség egy cikk, ami arról értekezik, hogy 1959-ben Nagyvarjason egy szegényes kis iskola is létesült, egy tanítóval, így a környékbeli gyerekeknek nem kellett megtenniük a hosszú utat át a bősi iskolába. 

Egy másik adat kicsit korábbról: A Bős nagyközséghez (Dunaszerdahelyi járás) tartozó Varjaspuszta lakosságának száma 1913-ban 108 fő (Forrás:  Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913. Kiadó: Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal)

1955-ből származó szlovák nyelvű topográfiai térképen jelölve - A kép jobb alsó részén található Falu-sziget (szlovákul Dedinsky ostrov) ma is lakott, gazdasági épületek, lakóházak, nyaralók találhatóak itt (staremapy.sk)

A kastély története

A kastély, amely a magyar főnemesi Amadé család birtokában volt, a 18. század második felében épült barokk stílusban, később klasszicista stílusú átépítésen esett át. A 19. század elején megint átalakították, ezúttal romantikus stílusban. A családtagok ideiglenesen használták, elsődlegesen vadászkastélyként.

Fénykorában a kastély egy képeslapon, árverési oldalon találtam rá (kép forrása)

1841-ben, amikor báró Üchtritz Emil házasságot kötött gr. Várkonyi-Amadé Dominikával, megkapta a varjasi birtokot a kastéllyal együtt hozományként. 1845-ben az Amadé család férfiágon kihalt, így báró Üchtritz családjával együtt beköltözött a bősi kastélyba. A varjasi birtok így bérbe lett adva. Akkortájt az Üchtritz-Amadé báróék Bős környékén 5000 hektárnyi földdel rendelkeztek. A század végén Varjas-pusztát Nagy Ignác földbirtokos kapta meg (Varjashoz tartozó földterület ekkor 400 hektár volt), aki egészen 1945-ig itt lakott lányaival. A háború után Nagy Ignác lányait elüldözték a kastélyból, államosították azt és 1950-ben a kastélyban és annak udvarán gép- és traktorállomást hoztak létre. 1965-ben az épületet az ŠM Gabčíkovo vette át és az épületet személyzeti lakásként, kocsmaként, valamint üzletként használták. (3) (4)

1980-as években, a bősi csatorna építése miatt lebontásra került az összes épület (lakó- és gazdasági épületek, temető) a kastéllyal együtt. Örökre eltűnt egy műemlék, nem az első, és sajnos nem is az utolsó.

A kastély valamikor a szocializmus alatt, leharcolt állapotban; boltot és kocsmát üzemeltettek benne (Kép forrása)

A kastélyról, ami még tudható:

Egyszerű, földszintes, téglalap alaprajzú épület volt, északnyugati oldalán kis toronnyal kiegészítve. A rizalitot íves fríz díszítette, felette fogazott díszléc volt megtalálható. Az egyszerű homlokzatot téglalap alakú, párkányos ablakok törték meg. Az udvar felőli részen egy egykarú lépcsőn megközelíthető terasz volt, és innen nyílt a kúria plasztikusan kiemelt főbejárata. A kastély termeit poroszsüveg-boltozatok fedték. (5)

Sajnos a blogbejegyzésben szereplő képeken kívül más, elérhető fényképek nem maradtak fent sem a kastélyról, sem a környékről (de hátha egyszer...)

Ezen a képeslapon: fent, jobb szélső (Kép forrása)

Nagyvarjas - 1955; 1:5000 (staremapy.sk)

Az előző térkép rávetítve a google térképre - a kastély egykori helyén ma a csatorna partfala található

1991 - felső nyíl jelöli Nagyvarjas hűlt helyét, az alsó nyílnál Kisvarjas megmaradt épülete látható (fentrol.hu)

A Második katonai felmérés (1819-1869) térképén érdekes módon nincs jelölve a major, az első katonai felmérés térképen sem ; Kisvarjasnál egy birkaakol (Schafstall) van jelölve. A környéken több vadászház is létezett - J.H. jelölés. (maps.arcanum.com)

A bősi Amadé-kastély szerencsére épségben van, napjainkban idősek otthonaként szolgál (kép forrása)

1950-es és 2020-as felvétel/ ortofotó (kép forrása)

Keszölcés (Kyselica) egykori temetője piros nyíllal jelölve, 1964-es topográfiai térkép rávetítve a 2020-ban készült műholdas felvételre (staré mapy.sk)

A kúria épülete Csentepusztán. Volt-nincs. (Kép forrása)